Vincze Boróka

Ma a kozmosz legelképesztőbb és leghihetetlenebb képeiből mutatunk egy válogatást.

NASA/Voyager halványkék pont.

Első pillantásra úgy tűnik, hogy ez a fénykép egy atomot vagy más mikrorészecskét örökít meg, de ez nem így van.
1990. február 14-én az amerikai Nemzeti Űrügynökség (NASA) különleges parancsot adott a Voyager 1 űrszondának, amelyet a híres csillagász, Carl Sagan kért. Ekkor a szonda már befejezte elsődleges küldetését, átlépte a Neptunusz pályáját, és a Kuiper-öv felé tartott. Átirányította kameráját, és egy sor képet készített a Naprendszerről, köztük ezt is. Ezen egy halvány kék pont, a Föld látható, 6,05 milliárd kilométerre a szondától.

A Hold áthalad a Föld korongján. NASA/Deep Space Climate Observatory (DSCOVR)

Oldalak: 1 2 3 4

Négy éven át, 2018 és 2022 között egy amerikai robotjármű dolgozott a Marson, amelynek célja a vörös bolygó szeizmikus tevékenységének elemzése és a belső szerkezetének pontos 3D-s modelljének létrehozása volt. Ez a NASA 2022 decemberében véget ért InSight küldetése, amelynek adatait továbbra is elemzik, és továbbra is érdekes felfedezéseket tesznek. A legutóbbit az Ingrid Daubar, a Brown Egyetem kutatója által vezetett csapat készítette. A csapat az InSight fedélzetén lévő nagy érzékenységű szeizmométer adatait a Föld körüli pályáról készített képekkel összevetve nyolc olyan meteoroidbecsapódási krátert elemzett, amelyek a Föld körüli pályáról soha nem voltak láthatóak.

A Naprendszerben folyamatosan történnek kőzettestek ütközései. Szeretnénk tanulmányozni, hogyan történik ez a Marson, hogy összehasonlíthassuk a Földdel, és jobban megértsük az ütközések dinamikáját. És azért is, mert veszélyt jelenthetnek a jövőbeli űrmissziókra, különösen az emberes küldetésekre. Annak megállapítására, hogy mikor és hol történtek a legutóbbi meteoroidbecsapódások a Marson, Daubar és a kutatócsoport az InSight szeizmikus jeleit elemezte. Ezt követően összehasonlították ezeket az adatokat a Mars körül keringő NASA Mars Reconnaissance Orbiter által készített képekkel. Így az előtte-utána képek vizsgálatával vizuálisan is meg tudták erősíteni nyolc új kráter jelenlétét. Ezek közül hat közvetlenül ott volt (és van most is), ahol az InSight (amely, mint emlékszünk rá, egy álló leszállóegység, nem pedig egy rover) volt (és van).

Oldalak: 1 2

A Földön a fluorozott gázok, mint például a metán, az etán és a propán fluorozott változatai, különösen erős anyagok a légkörben a hőt megkötő képességük szempontjából. Nem fluorozott társaikkal ellentétben ezek a vegyületek rendkívül stabilak, és a légkörbe kerülés után évtizedekig vagy akár évszázadokig is fennmaradhatnak. Az infravörös sugárzás hatékony megkötésére való képességük a globális felmelegedés rendkívül hatékony tényezőivé teszi őket. Ráadásul ezek a fluorozott gázok a természetben nem képződnek jelentős mennyiségben a Földön. A légkörben való fokozott jelenlétük elsősorban a fejlett emberi ipari tevékenységeknek köszönhető, mint például a félvezetőgyártás, ahol különböző célokra technológiai gázként használják őket.

Így e gázok jelentős mennyiségének jelenléte egy távoli bolygó légkörében nem csak arra utal, hogy képesek vagyunk ezeket az összetett anyagokat előállítani, hanem arra is, hogy elegendő akarat és technológiai képesség áll rendelkezésre a nagyszabású felhasználásukhoz. Ez a forgatókönyv néhány izgalmas következményre is lehetőséget ad. Egy olyan földönkívüli civilizáció, amely képes szándékosan megváltoztatni az éghajlati környezetét, megkísérelhetne egy barátságtalan bolygót terraformálni, hogy lakhatóvá tegye azt e különböző gázok felhasználásával. Emlékezzünk arra, hogy a tudományos-fantasztikus irodalomban és a tudósok körében gyakran előforduló terraformálás a technológia aktív felhasználása a bolygó körülményeinek megváltoztatására és potenciálisan életképes emberi élőhelyek létrehozására távoli világokon. Így a fluorozott gázok mint technológiai jelek észlelése egy exobolygón nemcsak egy földönkívüli civilizáció technológiai képességeire, hanem a környező világegyetem felfedezésével és átalakításával kapcsolatos indítékaira és céljaira is utaló nyomokat szolgáltatna.

Oldalak: 1 2

Bár a közeljövőben nem áll fenn a közvetlen veszélye egy aszteroida becsapódásának, és annak valószínűsége jelenleg rendkívül alacsony, fontos, hogy olyan biztonságos módszereket fejlesszünk ki a bolygó védelmére, amelyeket akkor lehetne alkalmazni, ha mégis bekövetkezne egy aszteroida becsapódása. Az elmúlt tizenegy évben a NASA kétévente hipotetikus aszteroida-becsapódási gyakorlatot hajtott végre szövetségi és nemzetközi ügynökségek szakértőinek és döntéshozóinak bevonásával. Ezek a gyakorlatok egy aszteroida-becsapódási forgatókönyvet elemeznek, amely kevés figyelmeztetéssel és potenciálisan súlyos globális következményekkel jár, és hipotéziseket fogalmaznak meg a viselkedésről.

A gyakorlat során a résztvevők egy olyan hipotetikus forgatókönyvre adott lehetséges nemzeti és globális válaszlépéseket vizsgáltak, amelyben egy korábban nem látott aszteroidát fedeztek fel, amely a kezdeti számítások szerint 72%-os valószínűséggel csapódik be a Földbe körülbelül 14 éven belül. Ez egy több száz méter átmérőjű aszteroida volt. A lehetséges becsapódási helyek között Észak-Amerika, Dél-Európa és Észak-Afrika sűrűn lakott területei szerepeltek. A becsapódás valószínű volt, de még nem volt biztos, és az előzetes megfigyelések nem voltak elegendőek az aszteroida méretének, összetételének és hosszú távú pályájának pontos meghatározásához. Több hónapos megfigyelés után az aszteroida túl közel került a Naphoz, ami további hét hónapig lehetetlenné tette a további megfigyeléseket. Mi a teendő?

Nem könnyű feladat egy ilyen forgatókönyvet reálissá és minden résztvevő számára hasznossá tenni. A gyakorlat kidolgozásában fontos szerepet játszottak a JPL Földközeli Objektumokat Vizsgáló Központjának (CNEOS) tudósai, akik az aszteroidák és üstökösök pályájának nyomon követésére és meghatározására, valamint a Földet fenyegető lehetséges veszélyek azonosítására szakosodtak. A CNEOS a valóságban minden ismert földközeli objektum pályáját kiszámítja, hogy a NASA bolygóvédelmi programjának támogatására becslést adjon egy jövőbeli ütközés potenciális veszélyéről.

Oldalak: 1 2

Amikor az anyagot egy fekete lyuk gravitációs ereje magához vonzza, az nem szívódik el azonnal, hanem először a fekete lyuk körül gravitál, és egy akkréciós korongot alkot. Ez a korong intenzív sugárzást bocsát ki, ami lehetővé teszi a fekete lyukak leképezését is (az első közvetett képet 2019-ben kaptuk). Azt azonban, hogy ezek az anyagkorongok hogyan alakulnak ki és hogyan viselkednek, még mindig nem értjük teljesen.

Az összetett kozmológiai folyamatok mélyreható elemzéséhez a fizikusok általában számítógépes szimulációkat használnak. Az ilyen típusú modellezés általában az objektumok környezetét meghatározó parametrikus adatokon alapul, mint például a gravitációs folyamatok és a környező anyag molekuláris kölcsönhatásainak egyenletei. Ha például egy gázhalmaz gravitációs kollapszus révén elég sűrűvé válik, a számítások szerint csillag alakul ki. Azonban „ha csak azt gondoljuk, hogy a gravitáció mindent magához vonz, majd az összecsomósodott gáz csillagot alkot, és csillagok halmozódnak fel, akkor teljesen tévedünk” – magyarázza Philip Hopkins elméleti asztrofizikus a Kaliforniai Technológiai Intézet (Caltech) blogján. A csillagok környezetét számos folyamat befolyásolja. A csillagok például olyan sugárzási áramlatokat bocsátanak ki, amelyek „elfújják” a környező gázt és anyagot, ami megváltoztathatja a kémiai összetételüket.

Oldalak: 1 2